A szénhidrátszegény étrendek mellékhatásai

Korábban - ahogy sokan mások - én is már-már vakon elfogadtam a paleó étrendek jótékony hatását alátámasztó cikkeket, tanulmányokat, de hosszabb távon többek között a nagyobb számú tapasztalat miatt hamar körvonalazódott bennem, hogy komolyabb mellékhatásokat is okozhat.

Minden étrendi vezetőnek kötelessége lenne komolyan venni, ha problémák lépnek fel az étrend alkalmazóinál, csak ekkor van lehetősége arra, hogy időben változtasson az ajánlásokon, ha egyáltalán mer, és nem éli meg presztízsveszteségként. Ekkor nem másra hagyná az esetleges károk csökkentését. A tapasztalat minden esetben vissza kell igazolja tehát a táplálkozási hipotéziseinket, amiket célszerű tehát hosszabb távon is megvizsgálni és rugalmasabban kezelni. Ez adhat például lehetőséget arra, hogy felfedezzük a magas zsiradék- és fehérjebevitel egészségünkre gyakorolt hatását is.

Paleó étrend hatásai

A cikk megírását leginkább az motiválta, hogy korábban évekig én is alacsony szénhidráttartalmú paleó és ketogén étrendet tartottam, a Facebookon nagy létszámú, ilyen irányultságú csoportot vezettem.

A csoportomon belül hamar 30 g-ról 50 g-ra emeltük a napi szénhidrátbevitelt. Ez egyébként jóval meghaladhatta egy magyarországi átlagos paleó étrendű szénhidrátbevitelét. Mj.: Paleó alapanyagokkal, csökkentett fruktózbevitellel gyakran még a 30 g is nehezen vagy csak nagyon drágán teljesíthető. Táplálkozási naplóval ellenőrizhető a valós bevitel.

Nálunk nem volt annyira feltűnő, hogy gond lehet az étrenddel, de a paleó étrend ekkora már évek óta divattá vált, így már viszonylag sokan voltak a csoporton kívül, akik már 3-4 éve is alkalmazták. Azt tapasztaltam, hogy a legtöbb étrendi vezető inkább elutasította azokat, akik betegségekkel, esetleges mellékhatásokkal kapcsolatban keresték meg őket, így végül leginkább engem találtak meg a panaszaikkal. Talán miattuk derült ki számomra hamarabb, hogy valami baj lehet az étrenddel.

Egyre gyakoribbá váltak az étrend alatt kialakult látszólag ok nélküli szédülésekkel (eleinte csak sport közben vagy erősebb érzelmi hatásokra), a gyors kifáradással, izomgörcsökkel, alvászavarokkal, inzulinrezisztenciával, egyre növekvő reggeli vércukorértékekkel, hasi hízással, potenciazavarokkal, korai menopauzával, pajzsmirigy alulműködéssel, autoimmun pajzsmirigy-gyulladással, személyiség változással, romló glükóztoleranciával, stressz nehéz kezelésével és egyéb egészségügyi problémákkal összefüggő megkeresések. Az aggodalmaim miatt az okok megoldások felkutatásába kezdtem. Eleinte azt gondoltam, hogy korábbi megbetegedések következményei lehetnek, de lassan egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy ezek hátterében az alacsony szénhidráttartalmú étrend is állhat.

Kis kereséssel mostanra már hamar találhatunk számos hasonló csalódott paleó étrend követőt.

Minden étrend esetén joggal merülhet fel, hogy van-e bármilyen kockázata a hosszabb távú alkalmazásának. A szénhidrátszegény étrend kezdetén még nem tudtuk, hogy a rövidtávú jó eredmények (pl. a fájdalmak csökkenése), az eufória, túlzott aktivitás valószínűleg leginkább a stresszhormonoknak, és az immunszupresszív (immunrendszert elnyomó) hatásuknak köszönhetőek, amit a mesterségesen létrehozott látszólagos éhezéssel kiváltott tartósan emelkedett kortizolszint okozhatott. Ez a hatás a folyamatosan szedett szteroidos gyulladáscsökkentőkhöz hasonló eredményeket és mellékhatásokat produkált, nem véletlenül, hiszen ekkor a szervezeten belül termeltük őket. Ennek a tudásnak a fényében már nem meglepő a kialakult betegségek sokasága sem, hiszen a szteroidos gyulladáscsökkentők szedésére jellemző mellékhatásokat tükrözték vissza. Az egészségre gyakorolt kockázat nem elenyésző, hiszen hosszútávú immunszupresszió páldául megnövelheti a krónikus fertőzések, autoimmun betegségek és a rák kockázatát is.

A paleó étrend mellékhatásait a keményítőbevitel drasztikusan csökkentése, a zsiradékok és fehérjék bevitelének jelentős növelése okozhatja. Minden szénhidrátszegény étrend ezekkel a változtatásokkal él, így egészségünkre gyakorolt hatásában nincs különösebb jelentősége, hogy melyiket követjük. A paleó étrend általában fehérje és zsír alapú. Ezek az igf-1 szintet növelő élelmiszerek ráadásul bizonyítottan öregítő hatásúak és elősegítik a rákos sejtek szaporodását is.

A szervezeten belüli  IGF-1 aktivitás jelentős csökkentésére irányuló törekvések pedig, mint például az Okos Étrend, alacsonyabb rákkockázattal járhatnak, növelhetik a várható élettartamot. (F)

Az azóta működő magas keményítő és alacsony zsiradékbevitelt alkalmazó Okos Étrendi csoport egyfajta rehabilitációs és baráti közösséggé is kinőtte magát, többek között azokat is tömörítve, akik pórul jártak valamelyik szénhidrátcsökkentett étrenddel. Évek óta komoly munka folyik az említett csoportban. Ezúton köszönöm mindenkinek, akik visszajelzéseikkel segítettek megtalálni a helyes utat.

Mj.: Ezt a cikket 2015 szeptemberében tettem közzé, azóta számos paleó étrendű, illetve módosított paleó étrendű növelte a keményítőbevitelt. Ha csak ennyit értem el, akkor már annak is örülök. (2018. 11. 24.)

Nézzük mi történhetett a szervezetünkben a szénhidrátszegény étrendünk alatt!

Homeosztázis

Az alapvető életfunkciók zavartalansága érdekében a szervezet az állandóan változó külvilági és belső hatásokkal szemben igyekszik belső környezetének állandóságát megtartani, mely az anyagcsere folyamatok révén valósul meg. Ez nem más, mint a homeosztázis, az élő szervezetek alkalmazkodó képessége a változó környezethez.

Mindez azt jelenti, hogy bármilyen káros külső hatás éri a szervezetet azt a lehető leghamarabb megpróbálja korrigálni. Például nagyobb mennyiségű konyhasó elfogyasztásakor a vesék megpróbálják kiválasztani, ha nő a külső hőmérséklet, akkor izzadni kezd, hogy ezzel hőveszteséget érjen el.

A szervezet egy adott energiahordozó felhasználásához is alkalmazkodik, mégpedig úgy, hogy a bevitt élelmiszereket lehetőleg elérhető energiaként tudja kezelni.

Az izomsejtek energiaellátásának módozatai

Egyre több bizonyíték kerül napvilágra arról, hogy nem a szénhidrátok, hanem a zsiradékok glükózfelhasználást negatívan befolyásoló élettani hatásai okozzák az inzulinrezisztenciát és a 2. típusú cukorbetegséget.

A túlzott fehérjebevitel és a zsiradékok csökkenthetik a vázizomzat vércukorfelvételét, növelhetik a sejtek inzulinrezisztenciáját.

• A zsírsavak inzulinrezisztenciát alakíthatnak ki a vázizomzatban. (F1)
• A lipidek mint üzemanyagforrások, olyan metabolikus jeleket hozhatnak létre, amelyek gátolják a glükóz felhasználását a legfontosabb glikolitikus enzimek gátlásán keresztül. (F1)
• Az aminosavak fontos szerepet játszhatnak a perifériás inzulinérzékenység modulálásában, és hozzájárulhatnak a 2-es típusú cukorbetegeknél megfigyelt inzulinrezisztenciához. A magasabb fehérjebevitel is inzulin rezisztenciát okozhat tehát. (F1)
• Az étkezési zsír önmagában inzulinrezisztenciát indukálhat. (F1, F2, F3, F4, F5)  

A vázizomzat inzulinreziszteciájának mértéke alapján 3 gyakori energiaellátással találkozhatunk, amit elsősorban a bevitt táplálékunk zsiradék- és fehérjearánya fogja meghatározni.

• Leginkább zsiradék alapú energiaellátás a szénhidrátszegény és zsiradékben gazdag étrendek, az éhezéses fogyókúrák (a testzsírt használja a szervezet), és súlyos kalóriadeficit (pl. anorexia) esetén jellemző. Ha nincs elegendő szénhidrátbevitel, akkor a kalóriák jelentős részét a zsiradékok adhatják. Az izomsejtek inzulin-rezisztensekké válnak, nő az intramuszkuláris zsírraktár. Ekkor a nagyobb inzulinrezisztencia miatt még kisebb szénhidrátbevitel is magas vércukorszintekkel járhat. Ez paradox módon abban erősítheti meg a követőjét, hogy a szénhidrátokkal van a gond.

"Az izmaink néhány hét után kiválóan tudják hasznosítani szubmaximális terhelésnél, az acetil-koenzim A-vá alakító enzimek felszaporodása után, ezzel spórolni tudunk a piruvát (glükózlebontás) hasznosítással a citrát-ciklusnál. Izommunkánál a szabad zsírsavak a zsírszövetből, az izmok zsírraktáraiból (intramuszkuláris trigliceridek), és a plazma trigliceridjeiből jöhetnek." (Sáfrán Mihály: A paleón túl c. könyvéből, 291. oldal).

• Vegyes zsiradék és szénhidrát alapú energiaellátás. Ekkor az izmokban részleges inzulinrezisztencia alakulhat ki. A nyugati étrenden élő társadalom jelentős része ilyen állapotban lehet, hiszen a viszonylag magas zsiradékbevitel miatt a szervezet glükóz toleranciája a bevitt zsiradékok mennyiségének függvényében alakulhat. Ekkor a részleges inzulinrezisztencia miatt az egy-egy alkalmi szénhidrátbevitel valamivel magasabb vércukorválaszt is produkálhat, hiszen a sejtek valamennyire "nagyot hallók" az inzulinra a részleges inzulinrezisztencia miatt, azaz nem reagálnak rá kellő mértékben. Az inzulinrezisztencia mértéke az étrendi zsiradék- és fehérjebevitel mérékétől függhet. Ez az állapot is arra késztetheti a követőjét, hogy csökkentse a bevitt szénhidrátok mennyiségét, hiszen fogyasztásukkor alakultak ki a tünetek. Ezzel motiválhatják magukat legtöbben a szénhidrátszegény étrendek irányába, de a szénhidrátmegvonás tovább növeli a szénhidrátok iránti intoleranciát, hiszen növeli a zsiradékok és fehérjék bevitelét. A zsiradékbevitel negatív egészségügyi hatásainak mértéke persze genetikai okora is visszavezethető, és a kor előrehaladtával súlyosbodhat. Például a genetikai sajátosságaik miatt az Amerikai Egyesült Államokban élő indiánok tolerálják legkevésbé a zsiradékban gazdag nyugati étrendekre való áttérésüket, náluk a legmagasabb a civilizációs betegségek kialakulásának mértéke, de szinte minden nyugati étrenden élő valamilyen szinten már inzulinrezisztens lehet. Mj.: Fiatal korban sokan hihetik, hogy nincs jelentősége annak, amit elfogyasztanak. Ez a rugalmasság is elfedhette a zsiradékbevitel valódi természetét, azt, hogy ronthatja az inzulinérzékenységet. Az egy főre jutó éves zsiradékfogyasztás folyamatosan nő, ezzel párhuzamosan egyre fiatalabb korban alakul ki az inzulinrezisztencia és egyre több embert érint. Az összefüggés nem bizonyított, de feltételezhető.
• A leginkább glükóz alapú energiaellátás alakul ki alacsony zsiradék- és fehérjebevitel esetén. Ilyen esetben a sejtek inzulinérzékenyek, hogy felvehessék a kellő mennyiségű glükózt. Az inzulin teszi lehetővé a sejtek számára a glükóz, mint üzemanyag felvételét. Glükózforrások a keményítők, azaz glükóz molekulákból álló összetett szénhidrátok, mint az amilóz és az amilopektin, valamint a szőlőcukor. A magas inzulinérzékenységgel alkalmazkodik a szervezet ehhez a táplálkozáshoz, magasabb glükózbevitel esetén is kis mértékben emelkedik csak a vércukor- és az inzulinszint. Sajnos ezek az étrendek a legkevésbé gyakoriak, holott megoldást nyújthatna számos civilizációs betegség elkerülésére. Ilyen étrenddel ismerkedhetünk meg az Okos Étrendi cikkekben.
  
  

  

  fotó: ©FreeImages.com/Pedro Simao

A fruktózról fontos külön szót ejteni. A fruktóz anyagcseréjét nézve nem tekinthető szokásos értelemben szénhidrátnak, hanem a ketózok közé tartozik. Nagyobb mennyiségben fogyasztva valójában zsiradékként "viselkedhet". Az inzulinszintre alig van hatással, a máj glikogénraktárainak feltöltése után a maradék leginkább trigliceridként végezheti. Így nem véletlen, hogy a magas fruktóztartalmú kukoricaszirup számos civilizációs betegségért felel, hasonlóan a sok zsiradék beviteléhez.

Sajnos a paleó étrend a magas fruktóztartalmú szénhidrátforrásokat részesíti előnyben, mint az édes burgonya, sárgarépa, aszalványok, fruktózban gazdagabb gyümölcsök, a nem tiltott keményítők a más keményítőforrásokhoz mérten méregdrága zöldbanán, gesztenye, és a cassava. Ráadásul ez utóbbiakkal problémák adódhatnak. A gesztenye fertőzött lehet hormonális hatásokkal bíró gombafajokkal (ezek a romlott szemek, amelyek a lisztekbe belekerülhetnek), a manióka pedig helytelen gyártás esetén mérgező amigdalint tartalmazhat. Mj: Többek között ezen keményítőforrásak ára miatt lesz szélsőségesen ketogén a paleolit étrend, ugyanis ennek elkerülésére alapélelmiszereknek kéne ezeket a "megengedett" és drága keményítőforrásokat alkalmazni.

A paleó és ketogén, illetve egyéb alacsony szénhidrát-bevitelt alkalmazó étrendek súlyosan fokozodó inzulinrezisztenciát okozhatnak, még olyanok esetén is, akik ezt a betegséget az étrend előtt hírből ismerték. Én is ezek táborát növeltem. Ezen étrendek alatt kialakuló súlyos inzulinrezisztencia csak első jól kézzelfogható mellékhatásuk, de nem az egyetlen. A paleó és egyéb szénhidrátszegény étrendek okozta vesszőfutásnak még koránt sincs vége.

Miért van mérhető vércukorszintje egy szénhidrátszegény étrenden élő embernek?

A fenti különböző energiaellátást szándékosan csak az izomsejtekre írtam, hiszen a szervezetünkben számos sejt van, amely teljesen vagy részlegesen igényli a glükózt, mint energiaforrást. Ilyen az agy, az emésztés, a máj, stb., így a szervezet számára létfontosságú, hogy fenntartson egy állandó vércukorszintet, és glükózhiány esetén megakadályozza azon sejtek vércukorfelvételét, amelyek más energiahordozókból, például ketonokból is eléldegélnek. Ezt úgy biztosítja, hogy az izomsejtekben kialakítja a közel teljes vagy részleges inzulinrezisztenciát. Ha nincs elegendő szénhidrátbevitel a kellő energia fedezésére, akkor szükség esetén elbontja a szervezet fehérjeforrásait (pl. az izmokat).

Fiziológiásnak tekinthető a szénhidrátszegény és nyugati étrendek esetén kialakuló inzulinrezisztencia?

Eleinte egészen biztosan. Mindaddig tekinthető valami fiziológiásnak, amíg teljesen és károsodás nélkül visszafordítható a kialakult állapot.

Ketogén és paleó étrendűek körében elterjedt tévhit, hogy az általuk fiziológiásnak hitt inzulinrezisztenciából 3 nap 150 g-os szénhidrátbevitellel ki lehet jönni. Sajnos már tapasztalatból tudom, hogy több éves ketózis vagy paleó étrend után számos esetben ez sokkal komolyabb erőfeszítést igényelhet, és nem is mindig kecsegtet teljes gyógyulással.

Ráadásul az ilyen hirtelen, egy napon belül 150 g-ra emelt szénhidrátbevitel gyakran rendkívül magas vércukorértékeket produkálhat. A szervezet adaptálódott a zsiradék alapú energiaellátásra, az ilyen hirtelen váltásokra nem tud kellő gyorsasággal reagálni.

Szénhidrátszegény étrendek veszélyei

Alvászavarok és keményítők hiánya

Miért fontosak a keményítők a megfelelő alvásban? A triptofán és az elágazó láncú aminosavak ugyanazon transzporteren osztoznak a vér-agy gáton. Ha valaki szénhidrátot eszik, akkor ezek az aminosavak inzulin segítségével betöltődnek az izmokba, a triptofán viszont nem. Így a triptofán szabadon és nagy mennyiségben kerülhet be az agyba, hiszen nem kell versenyezzen az átjutásért más aminosavakkal. A folyamat csak akkor játszódhat le megfelelően, ha nem inzulinrezisztensek az izomsejtek.

A triptofán olyan anyagoknak az élőanyaga, ami nyugtatólag, fiatalítólag hat a szervezetre. Ilyen például a szerotonin és a melatonin is.

A melatonin az alvási ciklust irányító hormon. Megnöveli a REM-ciklus hosszát, élénk álmokat eredményez, egészséges, mély és pihentető alvást biztosít. Hat a test hőmérsékletére és álmosságot okoz. Pozitívan befolyásolja az immunrendszert. Rákellenes hatású, növeli a rákbetegek élethosszát. Segít beállítani az agy biológiai óráját, védi az idegrendszeri degeneratív betegségek ellen (Parkinson-kór, Alzheimer-kór). Nagy teljesítményű és sokoldalú antioxidáns, védi a lipideket és a fehérjéket az oxidatív sérülések ellen.

Az agyba bejutva a szerotonint az alsó agytörzsben található raphe magvak neuronjai termelik, majd ez tovább metabolizálódik melatoninná a tobozmirigyben. Átalakítás sorrendje tehát: triptofán -> 5-htp -> szerotonin -> melatonin.

Elegendő szerotonin, melatonin hiányában az idegrendszer megfelelő működése ellehetetlenedhet, alvászavar alakulhat ki. Ezért olyan gyakori az alvászavar a szénhidrátszegény étrendek követőinél. Sajnos számos olyan cikket olvastam ezen étrendek vezetőitől, hogy a csökkenő alvásigény nem probléma...

A témáról bővebben Az alvászavar okai és kezelése c. cikkemben írtam.

Alvászavar és az izgató (excitátoros) aminosavak

Az alvászavar leggyakoribb oka a GABA (gamma-amino-vajsav) gátlása, csökkenése. A GABA "mondja" az agynak, hogy maradjon csendben, felel a jólét érzésért, jó alvásért, gátolja a fájdalmat és a félelmet. A GABA-hiány legjellemzőbb tünete, hogy nehézkessé válik az elalvás, nagyon aktívak a gondolatok lefekvéskor vagy a hajnali megébredéskor, de olyan egyéb súlyos pszichés tüneteket is okozhat, mint az ADHD vagy skizofrénia. Mj: A legtöbb "bagoly" típusú ember GABA-hiányban szenved.

A GABA-gátlás egyik gyakori kiváltója a magas fehérjetartalmú étrend. A legismertebb magas fehérjetartalmú étrendek a paleó, a ketogén, valamit azok a divatétrendek, amelyekben a szénhidrátok mennyiségét csökkentik a fehérjék javára.

A fehérjék aminosavakból épülnek fel. Az aminosavak közül az aszparaginsav, a glutaminsav, glutamát serkentő hatású neurotranszmitterek. A tiramin a tirozin aminja, a hisztamin a hisztidin aminja és a lizin (közismert glutamát prekurzor) is élénkítő hatású. A fehérjékből származó nagy mennyiségű serkentő neurotranszmitter megemelheti a stresszhormonok szintjét, továbbá a magas fehérje tartalmú étrend gyakran súlyos szénhidrátmegvonással jár, így az agy éhezése tovább növelheti a stresszt. A stresszhormonok emelkedett szintje szintén GABA-gátló hatású.

Az idegrendszeri károsodás például az izgató (excitátoros) aminosavak hatására (excitotoxicitás) jöhet létre. Az excitotoxicitás az, amikor a neuronok túlzottan aktívak például a felesleges glutamát következtében. A túlaktiválás negatív események kaszkádát eredményezi, ami a mitokondriumok és a neuronális membránok (agy pusztulásához) lebontásához vezethet.

Gyakori vagy tartós glutamátfelszabadulás aktiválja az NMDA-receptorokat is, amelyeken keresztül szintén Ca++ áramlik be a sejtbe.

• A tartósan nagy intracelluláris Ca++-koncentráció (Ca++-overload) legalább négy folyamatot indít el (F):
• Károsítja a mitokondrium energia- (ATP-) termelő funkcióját.
• Növekszik a Ca++-függő proteázok (kalpainok) és lipázok aktivitása.
• Aktiválódik az NO szintézise, amelynek kis koncentrációja neuroprotektív, míg a nagy neurodegeneratív hatásokat indíthat el.
• Fokozódik a foszfolipáz A2 aktivitása, így az arachidonsav-felszabadulás és a prosztaglandinszintézis (gyulladásfokozó).
• A glutamát által kiváltott reakciók növelik a szabad gyökök mennyiségét, amelyek a sejtek elhalását okozzák.

 A szükségletet meghaladó fehérjebevitel tehát nem támogatja a teljesítményfokozást, sem és az egészséget. Dehidrációt, fáradékonyságot, ingerlékenységet és más kedvezőtlen jelenségeket idézhet elő.
Hasonlóan GABA-csökkentő hatással bír a pszichoaktív élénkítők használata is, ilyen a kakaó, a csokoládé, a kávé, a fekete és zöld tea, a guarana, a ginszeng, a kóla, az energiaitalok és például a maca is.

Cukoralkoholok és a szénhidrátmegvonás

Minden inzulinszintet önmagában befolyásoló édesítő (akár cukoralkohol, akár egyéb) potenciális veszélyforrás a tejsavas és metabolikus acidózis kialakulásának lehetősége miatt. Ezt ugyanis a túl alacsony vércukorszint kiválthatja, ezért szénhidrátszegény diéták kapcsán ennek különösen nagy a kockázata. Sajnos ennek ellenére leginkább ezeket javasolják paleó étrend esetén.

C-vitamin pocsékolás és az alacsony szénhidrátbevitel

A alacsony szénhidráttartalmú diéták feltehetően jóval magasabb C-vitamin bevitelt igényelnének, ugyanis az inzulinrezisztencia miatt az oxidált C-vitamin nem  megfelelően hasznosítható újra.

Például a fertőzésekre adott immunválaszt reaktív oxigén gyököket generál, ez oxidálja a C-vitamint azaz eltávolítja hidrogénatomot C-vitaminból, DHA keletkezik, de az egész szervezet működése közben még egészségesen is folyamatosan alakul át a C-vitamin oxidált C-vitaminná.

A DHA-t vissza lehet fordítani C-vitaminná, de csak sejteken belül. A DHA-t glükóz transzporterek viszik a sejtekbe. Így az inzulin és az inzulinérzékenység ezt közvetlenül befolyásolja. A magasabb C-vitamin bevitel indokolt lehet low carb diéták esetén, de ennek is jelentős kockázata lehet. Mj.: A magyar paleó étrendűek jelentős része szélsőségesen ketogén arányokkal táplálkozhat, és nem is tud róla.

Ha a DHA nem visszaforgatható, akkor lebomlik. Bomlástermékei: az oxalát, a CO2 és az L-erythrulose. Az emelt C-vitamin bevite tehát az oxalát-kövek kialakulásának kedvezhet. A vesekő 500-szor gyakoribb a ketogén diéta kapcsán, és a kalcium-oxalát kövek 50-szer gyakoribbak.

Minden zsiradékokban gazdagabb étrendű az inzulinrezisztencia miatt pocsékolhatja a C-vitamint, és elősegítheti az oxalát kövek képződését, hiszen a glükóztranszporterek optimálisan csak inzulinérzékeny sejtekben működnek kifogástalanul.

Szívritmuszavarokat okozhat a szénhidrátmegvonás

Komoly aggodalomra adhat okot, ha a szénhidrátszegény étrendek valamelyikét hosszabb távon alkalmazza valaki. A szövődmények, mint például a szívritmuszavarok, a szívbetegség működésének károsodása, a hirtelen halál, a csontritkulás, a vesekárosodás, a megnövekedett rákkockázat, a fizikai aktivitás károsodása és a lipid rendellenességek mind a szénhidrátok étrendben történő hosszú távú korlátozásával kapcsolatosak. (F)

A miokardiális ischaemia / infarktus fiziológiailag releváns modelljét használva kimutatták, hogy ennek a diétának még nagyon rövid, 2 hetes alkalmazása számos, a szívre gyakorolt ​​káros hatással járhat. (F)

A tartósan magas kortizolszint a „csendes gyilkos”

Amikor a szervezetet stressz éri akkor az egy "harcolj vagy menekülj" (üss vagy fuss) válasszal reagál. Stresszhormonokat enged a vérbe, mint például az adrenalint (epinephrine), norepinephrine-t és kortizolt.

Az alacsony szénhidrátbevitel és az éhezés hasonló hormonális válaszokat produkál. A létfontosságú szervek energiaellátásnak akadozása súlyos stressz a szervezet számára. A stresszhelyzet miatt megnövekedett bizonyos stresszhormonszintek létrehozzák a többi nem létfontosságú és ketonokból is eléldegélő sejt inzulinrezisztenciáját, ezzel blokkolva vagy lassítva a vércukor felvételét a rendelkezésre álló glükóz függvényében. A szervezet mindkét esetben leginkább a kortizol nevű stresszhormonnal igyekszik a sejtek vércukorfelvételét megakadályozni, így védi meg a szénhidrátigényes létfontosságú szervek energiaellátását.

Például az agy kellő vércukorszint hiányában először görcsrohammal reagálna, majd pedig beállna az agyhalál, így a szervezet elsődleges célja az izomsejtek vércukorfelvételének blokkolása, csökkentése, ha nem áll rendelkezésre elegendő glükóz.

Inzulinrezisztenciában szenvedő beteg magasabb szénhidráttartalmú étkezése esetén a vércukorszint az egészséges emberekhez képest akár jóval nagyobb mértékben is emelkedhet, a magas vércukorszintre a hasnyálmirigy magasabb inzulintermeléssel válaszolhat, a részlegesen inzulinrezisztens sejtek a passzívabb inzulinreceptoraik mennyiségének függvényében lassabban reagálhatnak erre, így gyakran a szükségesnél több inzulin kerülhet a vérbe. Ez hipoglikémiával zárulhat, hiszen a túl magas inzulinszint a vércukorszint normális szintre történő süllyedése után is hat a sejtekre. Inzulinrezisztencia esetén ezért gyakori a magas és az alacsony vércukorszintek váltakozása szénhidrátbevitel esetén.

Hipoglikémiás tünetek:

• Zavartság, idegesség, szorongás.
• Reszketés.
• Éhség: hirtelen jelentkező farkaséhség.
• Gyengeség, szédülés, látászavar, kettőslátás.
• Fázásérzet, nyirkos bőr, verejtékezés: akár még hőségben is.
• Fejfájás, heves szívdobogás.

Szénhidátszegény étrend esetén kis "félreevéskor" megtapasztalt hasonló tünetek már akár súlyos inzulinrezisztenciára is utalhatnak, de nem csupán az inzulinrezisztenciával fizetünk a szénhidrátmegvonásból adódó tartósan magas kortizolszintért.

Ha a kortizolszint túl magas lesz ellenállhatnak a sejtjeink bizonyos hormonreceptorai a hormonoknak, így ugyanazon hormonszint mellett hormonhiányos tünetek is kialakulhatnak  Ez az ellenállás érintheti az inzulint, a progeszteront, az ösztrogéneket, tesztoszteront, a pajzsmirigyhormonokat és a kortizolt magát is, így a meddőségi problémák, korai menopausa és a cukorbetegség hátterében is meghúzódhat a tartósan magas kortizolszint, azaz a szénhidrátszegény étrend.

Tartósan magas kortizolszint a pajzsmirigyre is közvetlenül hat, gátolhatja a a T4 átalakítását T3-má és növelheti a T4 átalakítását az blokkoló hatású rT3-má. A nem megfelelő tápanyagellátás arra kényszeríti a szervezetet, hogy az anyagcserét lassítsa, így mentheti meg önmagát az éhenhalástól. Így az alacsony szénhidrát tartalmú étrend kiváltója lehet a pajzsmirigy alulműködésnek is. (F) A pajzsmirigy, illetve az anyagcsere gyorsításáról a Hizlaló fogyókúrák c. cikkben írtam bővebben.

A kortizol, az adrenalin, a noradrenalin a sejtek inzulinérzékenységét egyaránt ronthatja. Mj: Nem véletlen tehát, hogy az inzulinrezisztencia (vagy 2. típusú cukorbetegség) és a pajzsmirigy-alulműködés gyakran együtt jelentkezik. (F1, F2, F3, F4)

A tartósan magas kortizolszint továbbá elnyomhatja, gyengítheti az immunrendszert (hasonlóan, mintha valaki szteroidos gyulladáscsökkentőt szednénk), és szerepet játszhat a vérnyomás és a kardiovaszkuláris funkciók regulálásában. Megnövelheti a vérnyomást, gátolhatja a felfogóképességet, keményítheti az artériákat, megnövelheti a zsír eltározását, főként a gyomortájékon, csökkentheti a növekedési hormont és a tesztoszteron képződést, okozhat csontritkulást, és izomgyengülést, gátolhatja a proteinszintézist, csökkentheti a bőr kollagén tartalmát és a kollagén képződést, és végül kapcsolatba hozható az abnormális ACTH szinttel és a depresszióval. A tartós immunszupresszió pedig az autoimmun-betegségek kialaklulásának is kedvez.

A sebek túlpigmentálva és lassan gyógyulhatnak. Az adreno-corticotropic hormont (ACTH) serkenti a mellékvese működését a kortizol termelésére. Ha a mellékvese már nem tud kellő mennyiségű kortizolt termelni, akkor magas lehet az ACTH szint. A melanocita stimuláló hormon (MSH) ugyanazon a prekurzor molekulán osztozik mint az ACTH. Számos esetben a magasabb az ACTH-szint magasabb MSH-szinttel jár. Így viszont a bőrben lévő melanociták is túlstimulálódhatnak barna foltokat okoznva.

A strukturális glikoproteinek szintézise és a protein glükoziláció növeli a glükóz szükségletet, így a szénhidrátszegény étrendet folytatók esetén lassulhat a sebgyógyulás és a traumákból való felépülés, nem csupán a kortizolszint kollangénképzésre gyakorolt hatásai miatt.

A tartósan megnövekedett kortizolszint megrongálhatja az agy hippokampusz sejtjeit, és ezzel a memóriát és a tanulási képességeket is. A stressz okozta tartós alvászavar vagy álmatlanság akár további 50%-kal is megnövelheti a kortizolszintet. Ezek a neurotranszmitterek, a kedélyreguláló hormonok csökkenését okozhatja, ami viszont depressziót válthat ki. Csökkent felfogóképesség, irányíthatatlan érzelmek, szegényes ítélőképesség és logika. Lényegében megszakadhat a kapcsolat az amigdala és a homloklebeny között, ami a racionális gondolkozásért és döntéshozatalért felelős. Az agy MRI mintázata olyanná válhat, mint a pszichotikus embereké.

A tartósan magas kortizolszintből adódó oxidatív stressz továbbá sejtkárosodáshoz, DNS károsodáshoz, korai öregedéshez és halálhoz is vezethet. A sejtöregedést a DNS telomerei irányítják, ezek a kromoszómák végein találhatók. Ahogy korosodunk a telomerek is rövidülnek, a tartós stressz olyannyira növelheti az oxidatív gyökök mennyiségét, hogy a telomereket is oxidálhatja.

A hosszútávú és intenzív stressz, kombinálva alvászavarral vagy kialvatlansággal vesefájdalmakat, makrominerális elégtelenségeket (a vese túlstimulálása miatt) és sav-alapú zavarokat okozhat, ami depresszióban, de szívelégtelenségben is megnyilvánulhat.

A magas kortizolszint az alábbi vitaminok és ásványi anyagok ürülését és hiányát, illetve egyensúlyának felborulását okozhatja többek között a vesék kiválasztásának fokozása miatt: karnitin, B-komplex, C-vitamin és D-vitamin, folsav, vas, kalcium, magnézium, foszfor, kálium, nátrium, szelén, mangán és cink.

A Paleó étrend alatt tapasztalható izomgörcsök oka szintén a tartósan magas kortizolszint kálium-hiányt (,magnézium-hiányt és kalcium-hiányt) kokozó mellékhatásából adódhat. A Kálium többek között a szívizom sejtmembránjainak stabilitásáért felelős, legfontosabb szerepe az ingerület-átvitelnél az izom-összehúzódás elindításában, a szívritmus irányításában van, a vérnyomás szabályozásában is részt vesz, ezen kívül szükséges a sav-bázis egyensúly fenntartásához, valamint a sejtek tápanyagfelvételéhez és energiaellátásához is. Ezek az izomgörcsök figyelmeztető jelei lehetnek egy esetleges hirtelen szívmegállásnak is.

Makrominerális és sav-alapú zavarok okozhatják a tompaságot, magas vérnyomást, éjszakai görcsöket, izomgörcsöket, asztmát, krónikus emésztési zavarokat, köhögési rohamokat, vízvisszatartást (vizesedést a nyirokrendszer működésnek ellehetetlenítésével), beeső szemeket, visszereket, arthritist, megmagyarázhatatlan émelygést és hányást, menstruációs problémákat, alacsony vérnyomást, migrénes fejfájásokat, székrekedést, hasmenést és a gyors véralvadást.

Az ilyen stresszt nevezik a "Csendes Gyilkosnak".

Javasolt cikkek:

• Science Daily: Understanding Role Of Stress In Just About Everything
• Chronic Exposure To Stress Hormone Causes Anxious Behavior In Mice
• Science Daily: Depression: Brain Imaging Reveals Breakdown Of Normal Emotional Processing

Utószó

Számos felismerés vezetett tehát oda, hogy a szénhidrátmegvonás létjogosultságát kétségbe vonjam. Csak azok kaphatnak valós képet a szénhidrátbevitelükről, akik pontos méréseket végeznek. Nem attól nem lesz valami nem szénhidrátszegény, hogy ezt valamelyik étrendi vezető kijelenti.

Az Okos Étrend a Facebookon is megtalálható két szinten: az Okos Étrend tanulócsoportban és az Okos étrend HCLF a gyakorlatban haladó csoportban. A haladó csoporttagsághoz szükséges az Okos Étrend alapos ismerete.

A következő részben megismerhetjük az Okos Étrend alapjait: Okos Étrend

Ne feledkezzünk el arról, hogy ez a cikk segítségünkkel eljuthat másokhoz is, ha megosztjuk a Facebookon. 

Laczkovich Eszter © Minden jog fenntartva. Copyright by https://www.zoldhaz.info