ketogén étrend tapasztalatok

Mára már egyre több tudományos bizonyíték kerül napvilágra arról, hogy civilizációs betegségeink legtöbbjéért a magas zsiradék- és fehérjebevitelű étrendünk tehető felelőssé.

A hosszú életű és civilizációs betegségektől mentes népek általában csökkentett zsiradék- és fehérjebevitelt alkalmaznak. A WHO jelentései pedig a húsfogyasztást - különös tekintettel a vörös- és feldolgozott húsok esetén - a korai halálozással, és fokozott rákbetegség kockázattal hozták összefüggésbe. Számos bizonyíték áll rendelkezésünkre arról is, hogy a magas IGF-I aktivitást okozó élelmiszerek nagyobb arányú bevitele korai öregedéssel és fokozott rákkockázattal járhatnak. A fehérjék és a zsiradékok ilyenek, míg a magasabb inzulinválasszal bíró szénhidrátok (mint a keményítő és a glükóz) csökkentik a szervezetünk IGF-I igényét. A szervezeten belüli  IGF-I aktivitás jelentős csökkentésére irányuló törekvések pedig, mint például az Okos Étrend, alacsonyabb rákkockázattal járhatnak, növelhetik a várható élettartamot. (F)

Környezetkímélőbben kéne táplálkoznunk tehát, csökkentett a húsfogyasztással, és a környezetkímélően termelhető összetett keményítőforrásokon alapulva, így az egészségünkért is sokat tehetünk.

©FreeImages.com/Lali Masriera

Korábban - ahogy sokan mások - én is már-már vakon elfogadtam a paleó étrendek jótékony hatását alátámasztó cikkeket, tanulmányokat, de hosszabb távon többek között a nagyobb számú tapasztalat miatt hamar körvonalazódott bennem, hogy komolyabb mellékhatásokat is okozhat.

Minden étrendi vezetőnek kötelessége lenne komolyan venni, ha problémák lépnek fel az étrend alkalmazóinál, csak ekkor van lehetősége arra, hogy időben változtasson az ajánlásokon, ha egyáltalán mer, és nem éli meg presztízsveszteségként. Ekkor nem másra hagyná az esetleges károk csökkentését. A tapasztalat minden esetben vissza kell igazolja tehát a táplálkozási hipotéziseinket, amiket célszerű tehát hosszabb távon is megvizsgálni és rugalmasabban kezelni. Ez adhat például lehetőséget arra, hogy felfedezzük a magas zsiradék- és fehérjebevitel egészségünkre gyakorolt hatását is.

Paleó étrend hatásai

A cikk megírását leginkább az motiválta, hogy korábban évekig én is alacsony szénhidráttartalmú paleó és ketogén étrendet tartottam, a Facebookon nagy létszámú, ilyen irányultságú csoportot vezettem.

A csoportomon belül hamar 30 g-ról 50 g-ra emeltük a napi szénhidrátbevitelt. Ez egyébként jóval meghaladhatta egy magyarországi átlagos paleó étrendű szénhidrátbevitelét. Mj.: Paleó alapanyagokkal, csökkentett fruktózbevitellel gyakran még a 30 g is nehezen vagy csak nagyon drágán teljesíthető. Táplálkozási naplóval ellenőrizhető a valós bevitel.

Nálunk nem volt annyira feltűnő, hogy gond lehet az étrenddel, de a paleó étrend ekkora már évek óta divattá vált, így már viszonylag sokan voltak a csoporton kívül, akik már 3-4 éve is alkalmazták. Azt tapasztaltam, hogy a legtöbb étrendi vezető inkább elutasította azokat, akik betegségekkel, esetleges mellékhatásokkal kapcsolatban keresték meg őket, így végül leginkább engem találtak meg a panaszaikkal. Talán miattuk derült ki számomra hamarabb, hogy valami baj lehet az étrenddel.

Egyre gyakoribbá váltak az étrend alatt kialakult látszólag ok nélküli szédülésekkel (eleinte csak sport közben vagy erősebb érzelmi hatásokra), a gyors kifáradással, izomgörcsökkel, alvászavarokkal, inzulinrezisztenciával, egyre növekvő reggeli vércukorértékekkel, hasi hízással, potenciazavarokkal, korai menopauzával, pajzsmirigy alulműködéssel, autoimmun pajzsmirigy-gyulladással, személyiség változással, romló glükóztoleranciával, stressz nehéz kezelésével és egyéb egészségügyi problémákkal összefüggő megkeresések. Az aggodalmaim miatt az okok megoldások felkutatásába kezdtem. Eleinte azt gondoltam, hogy korábbi megbetegedések következményei lehetnek, de lassan egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy ezek hátterében az alacsony szénhidráttartalmú étrend is állhat.

Kis kereséssel mostanra már hamar találhatunk számos hasonló csalódott paleó étrend követőt.

A homeosztázis az élő szervezetek alkalmazkodó képessége a változó környezethez. Amíg ezek a változások nem okoznak károsodást, addig tekinthetjük úgy, hogy az adott helyzethez adaptálódtunk. Ha valamilyen tényező ártalmas, akkor ennek mértékét leginkább a szervezetre gyakorolt hatása és a kitettség ideje befolyásolhatja. Ennek függvényében akár maradandó károsodást is szenvedhetünk.

A szervezet reakciói nem jók vagy rosszak, csupán próbálja kivédeni azokat a hatásokat, amiknek kitesszük. Ez sokszor krónikus állapotokhoz is vezethet. Így minden krónikus betegség (mint a pajzsmirigy alulműködés, az autoimmun folyamatok, az érelmeszesedés, az elhízás) mögött táplálkozási hibát is érdemes lehet keresni.

Létezhet szénhidráthiány?

Amíg a világban nem terjedtek el a szénhidrát-csökkentett életmódot hirdető irányzatok, addig könnyelműen kijelenthető volt, hogy kizárólag a fehérje- és zsírsavhiány okozhat gondot. Esszenciális szénhidrát ugyanis nem létezik.

Az esszenciális zsírsav hiánybetegségek létezése például egészen a 1950-es évekig kétséges volt. Ennek az az oka, hogy az omega-6 és omega-3 hiányosságok csak akkor következhetnek be, ha természetellenes volt a táplálkozás. Lehet, hogy a szénhidrátokkal is ez a helyzet?

Sokan zavarodhattak össze attól a manapság gyakran hallott kijelentéstől, hogy a "szénhidrátok rosszak". A szénhidrátok valójában a szervezet legelőnyösebb energiaforrásai, így más energiaforrásokra váltása, mint a szénhidrátszegény étrendek esetén a fehérjére és a zsiradékra, számos kockázati tényezőt hordozhatnak magukban. (F)

Komoly aggodalomra adhat okot, ha a szénhidrátszegény étrendek valamelyikét hosszabb távon alkalmazza valaki. A szövődmények, mint például a szívritmuszavarok, a szívbetegség működésének károsodása, a hirtelen halál, a csontritkulás, a vesekárosodás, a megnövekedett rákkockázat, a fizikai aktivitás károsodása és a lipid rendellenességek mind a szénhidrátok étrendben történő hosszú távú korlátozásával kapcsolatosak. (F, F2)

A tanulmány szerint az ilyen diétát tartók hamarabb meghalhatnak szívkoszorúér-betegségben, sztrókban vagy rákban. (F) Korai halál is lehet a szénhidrát-csökkentett étrend ára. (F)

A Kanada északi felén élő leginkább húsokat, halakat fogyasztó inuit eszkimók átlagéletkora 12-15 évvel rövidebb, mint az átlagos, leginkább nyugati étrendet folytató kanadai lakosoké. (F)

©FreeImages.com/melanie kuipers

Az alacsony szénhidráttartalmú diéta komoly rizikófaktora lehet euthyreoid betegség szindrómának, főleg a szabályozatlan paleolit és ketogén diéták elterjedésével. Sok esetben semmilyen szénhidrátot nem javasolnak, vagy csupán nagyon alacsony szinten.

A napi szénhidrátszükségletet növelik az alábbi tényezők is:

• Szepszis (fertőzés növeli a glükóz szükségeletet)

• Trauma (A strukturális glikoproteinek szintézise és a protein glükoziláció növeli a glükóz szükségletet)

• Cirrhosis (A máj károsodása miatt kevésbé képes szintetizálni glükózt.)

• Krónikus veseelégtelenség

• Pajzsmirigy túlműködés

Az emberi agy, a bélrendszer és a máj testsúlyhoz és egymáshoz mért arányuk egyedi az állatvilágban, és ez döntő fontosságú lehet az energiaforrások energiaként való hasznosításában.

A főtt keményítő, amely a glükóz forrása, nagy mértékben növeli az energia rendelkezésre állását a magas glükózigényű emberi szövetekhez, mint például az agy, a vörösvérsejtek és a fejlődő magzat. Keményítők nélkül feltételezhetően evolúciós értelemben ki sem fejlődhetett volna az egyébként szénhidrátigényes, nagy méretű emberi agy. (F)

Egy nem elhízott ember testtömegének 2%-át az agy, 2,2%-át a máj, 1,7%-át pedig a bélrendszer teszi ki. A főemlősök esetében a testtömegük 0,7%-át az agy, 2,5%-át a máj és 2,9%-át a bélrendszer teszi ki. Az agy az emberi test mindössze 2%(m/m)-át teszi, de ennek ellenére nagyon sok energiát igényel. Egy átlagos emberi agy fogyasztása körülbelül 24W. Ez 2074 kJ energiafelhasználást jelent napi szinten, ami 495 kcal-nak felel meg. Az agy önmagában tehát körülbelül 120 g szénhidrát bevitelét igényelné.

A háromszor nagyobb agy háromszoros glükózigényű, mindeközben a kisebb máj a főemlősökhöz mérten is kevesebb kapacitással tud glükózt előállítani egyéb anyagcsereutakon, például fehérjékből.