étrend-kiegészítők

A nanorészecskék (NP-k) nagyléptékű előállítása és felhasználása növelte az emberi kitettség veszélyét, miközben az egészségre gyakorolt hatások továbbra sem voltak tisztázottak.

Az egyik leggyakrabban használt élelmiszer-, táplálék-kiegészítő- és gyógyszeradalék a szilícium-dioxid – E száma a csomósodásgátló E551 – szintén a nano mérettartományban van. Az expozíció ilyen növekvő potenciálja globális aggodalmat keltett a nanorészecskék biztonságával és potenciálisan káros egészségügyi hatásaival kapcsolatban.

A nano méretű adalékanyagokat minden esetben fel kell tüntetni a termékek dobozán és mindig fel is tüntetik. Olyan termék nem kapható, amiben van adalékanyag, és nem írják rá.

Korábban már széles körben tanulmányozták a kristályos szilícium-dioxid (0,5-10 μm) emberi egészségre gyakorolt negatív hatásait. Ezzel szemben a természetes amorf szilícium-dioxidot általában kevésbé károsnak tekintették, mivel a köztudatban a szilícium-dioxid toxikológiai potenciálja eddig csak a kristályosságához kapcsolódott. Tévesen ebből azt a következtetést vonták le, hogy az adalékanyagoknak használt amorf szilícium-dioxid biztonságos, a nano mérettartományokkal viszont korántsem ez a helyzet. A közelmúltban végzett vizsgálatok kimutatták, hogy az amorf nanorészecskék ugyanolyan reaktívak lehetnek, mint a kristályos formák. (F)

fotó: ©FreeImages.com/Barbaros_Kocabicak

Almaecet hatása belsőleg

Számos népszerűsítő cikket olvashatunk az almaecet fogyasztó és vércukorcsökkentő hatásáról. Antiglikémiás és súlycsökkentő befolyása leginkább abban rejlik, hogy elnyomja a keményítőmolekulákat lebontó enzimeket, csökkenti a tápanyagok ürülésének sebességét a gyomorból, gyakran pedig hányingert vagy étvágytalanságot okoz.

Az Carol S. Johnston szerint az ecetsav úgy tűnik, hogy tényleg zavarhatja a keményítőmolekulákat lebontó enzimeket. Ez bármilyen típusú ecettel, például bor-, gránátalma ecettel vagy akár fehér desztillált ecettel is kiváltható, nincs kiemelkedő szerepe az almaecetnek. Minden esetben az ecetsav (acetic acid) tartalom felelős ezért.

A cikkben mindazokat a potenciális és (még) nem köztudomású veszélyforrásokat ismertetem, amelyek a táplálék-kiegészítők szedésekor érhetik a gyanútlan egészségvédőt.

Az étrend-kiegészítők terén meglehetősen nagy a nagyobb árbevételt célzó konkurenciaharc, így szinte szükségszerű valami újjal kirukkolni mindazoknak, akik piaci részesedést szeretnének. A gyártók fennmaradásuk érdekében rákényszerülnek az épp felkapott elméleteknek megfelelő termékek piacra dobására is, ez akkor is szükségszerű lépés, ha nem áll mögöttük igazolható hatás, illetve a lehetséges kockázatok sem ismertek. Ezek a divatos elméletek gyorsan terjedhetnek a különféle egészségvédőnek mondott vagy gondolt oldalakon, így sokan tényként kezelik az olvasottakat. Számos esetben téveszthetik meg a vásárlókat az olyan - gyakran ténylegesen jóhiszemű ajánlások - hogy melyik termék vagy formula a jobb, az igazán előnyös, vagy egyenesen gyógyhatású.

Gyakran győzködnek minket arról is, hogy a nagyobb adagolás a megfelelőbb, a legjobb felszívódás a leghasznosabb, és a szinte mindenre jó csodaszerekről is. Ezek potenciális veszélyforrást is hordozhatnak a fogyasztók számára, az ajánlások gyakran mellőzhetik a megfelelő tudományos alátámasztottságot. Ez jóval nagyobb veszélyforrás is lehet, mint a gyógyszerek esetén, mert az étrend-kiegészítők piaca szabályozatlanabb, piacra dobásukhoz nem szükséges klinikai vizsgálatokat felmutatni. Létfontosságú tehát ezeket a kockázati tényezőket jobban megismerni és minden felkapott újdonság esetén megfontolt vásárlói magatartást tanúsítani.

Nem gondolom, hogy az étrend-kiegészítők mindegyikével gond van, és ne lenne számunkra igazán előnyös egy-egy megvásárlása, de meglehetősen nehéz eligazodni az egymásnak ellentmondó, gyakran változó ajánlások között. Cikkemmel ebben a labirintusban szeretnék kis eligazodást adni. Tapasztalataim szerint alig találhatunk igazán biztonságos táplálék-kiegészítőt és ajánlásokat a magyar és külföldi piacon, így hosszú keresgélésem eredményeit is megosztom az olvasóval. A cikket az ajánlott termékek bekerülése és lekerülése miatt gyakran frissítem. Érdemes időnként újra visszanézni ide.

©FreeImages.com/Maria Kaloudi

Könnyű logikai vétségekkel alátámasztani a különféle ajánlásokat

• Az egyik gyakoribb logika hiba: ha valamiből egy kevés a szervezet számára előnyös, akkor a sok egyenesen csodatévő. Ennek vagyunk szemtanúi a vitaminok ajánlásának kapcsán. Ezt tapasztalhatjuk meg pl. C-vitamin vagy D-vitamin esetén, de a legtöbb multivitaminról is elhihetjük, hogy a mega dózisoktól leszünk egészségesek. A helyzet ennél jóval árnyaltabb. Nem attól lesz valami biztonságos, hogy sokan alkalmazzák - gondoljunk csak a dohányzásra - hanem attól, hogy bizonyítottan nincsenek hosszabb vagy rövidebb távú mellékhatásai az adott dózis alkalmazásának.
• A másik gyakoribb logikai vétség: ha egy híres ember ennyit fogyasztott, akkor biztosan igaza lehetett. Ha még igaz is, hogy az illető ennyit szedett, még korántsem biztos, hogy rá nézve nem voltak, nincsenek káros következményei, illetve az sem, ha ránézve nem voltak, akkor ránk nézve sem lesznek. Arról nem beszélve, hogy az ilyen állítások igazságtartalma is kétséges. Előfordulhat, hogy csupán egy vitamingyártó terjeszti a mítoszt. Nekem ezekből egy érv is elég lenne a kételyhez.
• A harmadik gyakoribb logikai vétség: ha valaki hosszú életű, és azt olvassuk, hogy alkalmaz valamilyen eljárást, esetleg szed valamit, akkor az eljárás átvételével mi is hosszú életűek leszünk. Ha ennek bedőlünk, akkor egyrészt nem vesszük számításba, hogy az élethosszt számos életmódbeli hatás határozza meg. Még az is kétséges, hogy esetleg az illető esetleg nem röviditett-e ezen ezzel a szokásával. Szintén kétséges, hogy ránk egyáltalán előnyös hatással lesz-e. Ráadásul szintén számolnunk kell azzal, hogy ez szintén egy mítoszkeltés piaci előny megszerzésére.
• A negyedik gyakoribb logikai vétség: eltitkolt csodaszerekről, étrendekről, amelyeket valamilyen nagy lobbi hatására szándékosan tartanak vissza. Ahogy látom ez az egyik lejobb eladási trükk. Ha ez elhangzik, szintén nem vonjuk kétségbe az igazságtartalmát. Ha valamit el akarnék adni, biztosan így tenném. Minden esetben bizonyítani kéne egy termék, eljárás hatásosságát és nem azzal, hogy másokat aláásnak. Legyünk résen, ha valaki ezt a trükköt vetné be.
• Az ötödik logikai hiba: ha valami távoli, egzotikus és ismeretlen, akkor biztosan hat is arra, amire állítják. Nincs összefüggés a termékek hatékonysága és annak termesztésétől való távolságunk között. Ez nem csupán étrendkiegészítőkre, hanem az ún "szuperélelmiszer" hóbortra is igaz. Ha valamivel jól akarnék keresni, biztosan ilyen terméket keresnék eladásra.
• A hatodik gyakori logikai vétség: ha az eleink alkalmaztak egy eljárást, például étrendet, akkor biztosan az a hosszú élet titka. Sokszor egyáltalán nem bizonyított, hogy ez ember valóban úgy étkezett a múltban, még hipotézisnek is gyengék ezek a feltételezések. Például a húsfogyasztó ősember mítoszát leginkább a Frédi és Béni rajzfilmek támaszthatják alá a köztudatban, tán ezért nem merül fel a kétség. Még ha elhisszük ennek igazságtartalmát, azért azzal is számolnunk kéne, hogy a modern kor előtt az átlagéletkor meglehetősen alacsony volt.
• A hetedik rossz logikai következtetés: ha két tapasztalt hatás együtt jelentkezik, sok esetben a kettő között ok-okozati viszonyt feltételeznek. Ennyi erővel a szoknya hordása méhnyakrákot okozna. Minden ilyen esetben egyéb a hipotézist alátámasztó bizonyítékokkal is elő kéne állni tehát.
• A nyolcadik logikai vétség: ha valaki szép és fiatal, akkor az ajánlásai helytállók, egészségesek. A fiatalkori külső megjelenésünk még egészségtelen életmód esetén is jóval előnyösebb, mint idősen, nem beszélve arról, hogy a szépség leginkább a géneknek, illetve az edzettségnek köszönhető.
• A kilencedik logiai vétség: ha valaki az adott szakterületen dolgozik, pl. orvos vagy kutató, akkor sok esetben bizonyítékok nélkül fogadhatjuk el az ajánlásait. Ezt számos mlm-ben forgalmazott termék esetén tapasztalhatjuk. Ne fogadjunk el kétely nélkül ajánlásokat! Még inkább legyünk résen, ha az ajánlónak anyagi érdeke is fűződik azokhoz.
• A tizedik gyakori logikai vétség: ha valami bonyolult, rendszerbe foglalt, akkor bizonyosan igaz is. Elég csak az anyagcseretípusokon alapuló étrendekre vagy vércsoportdiétára gondolnunk. Tudományos bizonyítékokkal kéne szolgálniuk, hogy egyáltalán vannak-e ilyen típusok, hogy milyen alapon igazak az állításaik, milyen alapon lesz az az ajánlás az illetőnek jobb, illetve azt is, hogy valóban az a legelőnyösebb a számára. A bonyolultságuk és logikusnak tűnő érveik miatt sokakban fel sem merül, hogy kétségbe vonják, hogy léteznek-e ezek típusok. Felmerülhet egy igen egyszerű kérdés: például mi biztosítja, hogy pont a vércsoportot örökítő allélok határozzák meg teljes mértékben a táplálkozási igényünket a 3 milliárd bázispárunkból? Soha ne fogadjunk el valamit igaznak attól, hogy rendszerbe foglalják!

Étrend-kiegészítők szedésének optimális időpontjai

A potenciális veszélyforrások kielemzése előtt vegyük sorra, hogy miket és mikor érdemes bevennünk.

• A vízben oldódó vitaminokat, ásványi anyagokat, nyomelemeket, multivitaminokat étkezés közben hasznosabb beszedni. Ezzel elkerülhető az esetleges hányinger, felszívódásuk egyenletesebb lehet.
• A zsírban oldódó vitaminok (A,D,E,K) és gyógyszerek esetén fontos, hogy zsírfelszívást gátló rostokkal (zabrost, glükomannán, chitosan) ne fogyasszuk egy időben, előtte 1 és utána 4 órában ne vegyünk be ilyen vitaminokat és gyógyszereket. Zsírban oldódó vitaminokat egyébként éhgyomorra is szedhetjük.
• Probiotikumot általában éhgyomorra, étkezés előtt fél-egy órával szedjük be, így a gyomorsav kevésbé tesz bennük kárt.
• A vízben oldható rostokat lehetőleg vízzel kevert formában fogyasszuk étkezés előtt, közben vagy közvetlenül utána, oldott formában nem kell annyira ügyelni az étkezéshez viszonyított időre. Vízzel keverjük el és gyakori kevergetéssel pihentessük általában 10-30 percet. Ha kapszulát használnánk vagy száraz por formájában szednénk be ezeket, akkor étkezés előtt fél órával vegyük be, így nem szív fel jelentős mennyiségű emésztőenzimet és gyomorsavat. A nem vízoldható rostok esetén ennek nincs különösebb jelentősége. Rostok esetén a legjobb megoldás, ha receptjeinket módosítva az ételbe keverjük őket.
• Emésztőenzimeket étkezéseink alkalmával szedjük, kivéve ha terápiás célzattal szükséges ettől eltérni (pl. Candida esetén a celluláz általában éhgyomorra javasolt).
• Laktoferrint a probiotikumoktól és emésztőenzimektől elétérő időpontban szedjük.

Előnytelen és/vagy veszélyes hatású adalékanyagok

Először az adalékanyagok tekintetében érdemes megszemlélnünk a kínálatot.

A gyártók meglehetősen gyakran alkalmaznak különféle nanorészecskéket adalékanyagként, mert hatékonyan elősegítik a kapszulázást és tablettázást, továbbá növelhetik az eltarthatóságot is. Sokáig ezeket veszélytelennek gondolták, a közelmúltban végzett vizsgálatok viszont kimutatták, hogy az amorf nanorészecskék hasonlóan reaktívak, oxidatívak lehetnek a szervezetünk számára, mint a kristályos formák. A nanorészecskék olyan vízoldhatatlan, a szervezet által a szokásos méregtelenítő utakon (máj, vese) nehezen vagy nem eltávolítható, kumulálódó részecskék, amelyek az emberi sejtnél jóval kisebbek, DNS károsodást, oxidációt okozhatnak. A témának egy teljes cikket szánok Veszélyes nanorészecskék az étrend-kiegészítőkben is? címmel. Érdemes különös figyelmet fordítani rájuk. Szerintem ezekből minimális mennyiségben se vigyünk be, ha táplálék-kiegészítőket szednénk. Figyelem! Élelmiszer adalékanyagként is használják. Információk a linkelt cikkben találhatók.

Fontos megjegyezni, hogyha valamely létfontosságú gyógyszer tartalmaz a lenti listából valamit, akkor jobb, ha nem hagyunk fel a szedésével. Minden esetben jó mérlegelni a lehetséges kockázatot, és az előnyöket. Gyógyszerek esetén az előnyök nyernek általában. Mj: A nanorészecskékből adódó megnövekedett ROS (oxigén eredetű szabadgyök) szintből adódó kockázat kevert E-vitamin szedésével valamivel csökkenthető.

Az alábbi összetevőket, adalékanyagokat, termékeket érdemes elkerülni, illetve jó körültekintőbbnek lenni:

1. Szilícium-dioxid, más néven: silica, hidrated silica, stb. (potenciális nanoszennyező, teljesen kerüljük el) (F);
2. Kovasav, zeolit, korall  (potenciális nanoszennyező, további szennyezőanyagokat tartalmazhat, pl. alumíniumot, ólmot, teljesen kerüljük el) (F);
3. Vas-oxid (potenciális nanoszennyező) (F);
4. Cink-oxid (potenciális nanoszennyező) (F);
5. Titán-dioxid (potenciális nanoszennyező, teljesen kerüljük el) (F);
6. Magnézium-oxid (potenciális nanoszennyező) (F);
7. Sztearin sav vagy magnézium-sztearát (immunrendszer hatásfokát ronthatja, pár kapszula esetén a hatás lényegtelen) (F);
8. Szukralóz, aszpartam, szacharin, sztévia és egyéb édesítő tartalmú étrend-kiegészítők. Zavarják a megfelelő inzulinválasz kialakítását (inzulinválasszuk van, vércukorválasz nélkül), növelik a hízékonysági hajlamot, mert hamarabb megéhezünk, ha ezeket fogyasztjuk, hipoglikémiás és stressz tüneteket okoznak (izgatottság, feszültség, kéz remegés, tikkelés, izomrángások);
9. Több ezer vagy több száz százalékos %DV-nek megfelelő multivitaminok, vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek (mellékhatásokat okozhat a túladagolás), ne üljünk fel annak a divatnak, hogy ezekből a sok az egészséges, betegségek kiváltója lehet a vitaminok túladagolása, vízoldható esetben is;
10. Alapos ok nélküli gyógynövény fogyasztás (a gyógynövények ugyanúgy mellékhatásokkal bírhatnak, mint a gyógyszerek, hasonlóan járjunk el, mint a gyógyszerek esetén, azaz az előnyöket és a hátrányokat szükséges mérlegelni);
11. Általában az mlm-ben forgalmazott termékekkel is legyünk körültekintőbbek (az összetevők alapján máshonnan jóval olcsóbban beszerezhető alternatívákat lehet elérni, gyakran a legrosszabb ár-érték arányúak, a csodatévő hatás pedig megtévesztés lehet, vizsgálatok nélkül ilyesmit állítani törvénybe ütköző).

Számos helyen forgalmazzák, mint rákellenes anyagot a sárgabarack magjában található tévesen B17-vitaminnnak nevezett ciántartalmú glikozidot, az amigdalint, illetve a részben mesterséges változatát, a laetrilt. A hatása viszont több mint kétséges.

©FreeImages.com/steve_schlange

A természetben nem kizárólag sárgabarackmagban található amigdalin. Megtalálható például a cseresznye, a ringlószilva, a szilva, a hüvelyesek, a mandula, az alma és a cirok magjában is.

Az amigdalin, illetve a laetril emésztés során hidrolizálódik: glükózra, benzaldehidre és a súlyosan mérgező hidrogén-cianidra bomlik. Az amigdalin 5,7%-a cianid. Mj: Az amigdalint a β-glükozidáz és az amygdaláz gentiobiózzá és L- mandelonitrillé hidrolizálja. A gentiobióz további hidrolizálásával glükóz jön létre, míg a mandelonitril benzaldehidet és hidrogén-cianidot ad.

A keserű ízű laetril vagy amygdalin bevétele után bekövetkező cianidmérgezésnek súlyos hatásai lehetnek. Egy keserűbb sárgabarackmagból 40 szem mérgezést, 60 szem halált is okozhat felnőtt emberben. 12 szem keserű mandula akár megölhet egy gyermeket. Mj: A boltokban kizárólag a veszélytelen édesmandula kapható.

A különféle barackmagok amigdalintartalma jelentősen eltérő lehet. Mint minden méregnek, az amigdalinnak is van olyan dózisa, ami még veszélytelen, és természetesen van olyan dózisa is, ami már mérgezést okoz.

A legmagasabb amigdalintartalmú magokból néhány szem is halálos lehet, míg a veszélytelenebbekből bőségesen fogyaszthatnánk.

Korábban Ausztráliában a marcipánban maximum 50 mg/kg amigdalint tartalmú mandulát engedélyeztek. Kutatások alapján azt 1983-ban már 5 mg-ra csökkentették (Miller Jones, 1995).

Kutatások azt mutatják, hogy már 0,5-3,5 milligramm cianid bevitele testtömeg kilogrammonként potenciálisan halálos is lehet. Mj: Megfelelő feldolgozással, főzéssel, sütéssel, pirítással, darálással, szárítással, áztatással az amigdalintartalom csökkenthető. (f1, f2)

Amigdalin mennyisége a különböző nyers élelmiszerekben - az amigdalin tartalmak fajtától függően jelentősen eltérhetnek
 

A 19. században terjedt el a sütőporok és a szódabikarbóna sütemények térfogat-növelőként való alkalmazása. Nem véletlenül lett közkedvelt, mivel nagyon kellemes küllemet, laza állagot biztosít a süteményeknek és pékáruknak.

fotó: ©FreeImages.com/ettina82

Ha magasabb hőmérsékleten, azaz sütőben „kezeljük” a szódabikarbónát:

2NaHCO ₃ → Na ₂ CO ₃ + CO ₂ + H ₂ O

A felszabaduló széndioxidnak köszönjük, hogy kis „légbuborékok” keletkeznek az ételben, ez teszi "magassá" a süteményeket. A szódabikarbóna már önmagában is lúgos, ha CO₂-t veszít akkor egy lúgosabb vegyület, a mosószóda keletkezik. Persze most azt gondolhatjuk, hogy legalább lúgosítunk a sütikkel, de ez sajnos nem feltétlenül előnyös az emésztésünk számára.

A B-1,3-(D)-Glükánok a természetben is előforduló poliszacharidok. Nélkülözhetetlen sejtfal alkotóelemek számos baktérium, növény és gomba esetében. Az élesztőből és a gyógygombából kivon béta-glükánokat általában immunerősítő hatásukról ismerik. A kutatók kimutatták, hogy az oldhatatlan Béta-1,3/1,6-glükán jóval nagyobb biológiai aktivitási szinttel rendelkezik, mint az oldható, 1,3/1,4-glükánok. A Béta-glükánok kötései és kémiai struktúrái közötti eltérések jelentős hatással vannak azok vízoldékonyságára, hatására és általános biológiai aktivitásukra.

fotó: ©FreeImages.com/Lize Rixt

Forrásai

A Béta-1,3-(D)-glükán legáltalánosabb forrása az élesztő sejtfala (Saccharomyces cerevisiae). Azonban a Béta 1,3/1,4-glükánokat egyes gabonakorpákból is kinyerik, pl. zab és árpa, valamint egyes esetekben búzából és rozsból is. A Béta 1-3-(D)-glükánok, melyeket az élesztő sejtfalából vonnak ki, gyakran oldhatatlanok. A gabonafélékből kivont formái lehetnek oldékonyak és oldhatatlanok is. emellett egyes tengeri fűfélékből, és egyes gombafajokból is kivonhatják őket (Reishi, Shiitake, Maitake).

Szerepe az emberi szervezetben

A béta-glükán egy tudományosan alátámasztott biológiai védekezőrendszer modulátor (BDM) mely az immunrendszer mozgósítja és befolyásolja. Kiegészítőként orális fogyasztást követően a béta-glükán elsősorban a makrofágok és a dentritikus immunsejtek által emésztődik meg, és ezen a folyamaton keresztül modulálja és stimulálja az immunválaszt, ami gyakran hoz létre egy, az immunsejtek által generált gyógyító hatást. A glükánokat évek óta ezeknek az immunerősítő hatásoknak köszönhetően kutatják folyamatosan, különösen a makrofág immunsejteket és NK sejteket, valamint a T-sejteket és a B-sejteket aktiváló hatásuk miatt, beleértve egyes citokinineket és kiegészítőiket.

A glükánokkal foglalkozó szakirodalom már évtizedekre visszanyúlik, és igen terjedelmes, és tekintélyes mennyiségű új kutatási anyag is rendelkezésre áll. Étrend-kiegészítőként történő alkalmazását tekintve elsősorban a Béta-1,3 és 1,6-glükánnal kapcsolatos kutatások számítanak érdekesnek. Az étrend-kiegészítőkben elsősorban az oldhatatlan glükán található meg, míg a gyógyszeripar az oldékony formát használja.

Mi a méhpempő?

A méhpempő a méhek garatmirigyében termelődő fehéres, tejszerű, szúrós illatú, kellemetlen ízű anyag, mely nem megfelelő tárolási körülmények nélkül hamar megbarnul, elveszíti bioaktív hatásának jelentős részét, ekkor az íze és az illata viszont kellemesebbé válik.

Számos helyen beszerezhető, mint egészségvédő táplálék-kiegészítő. A természetben elsősorban a méhanya eledele, de élete első pár napján minden méhálca ezt a táplálékot kapja. A méhanyák ugyanolyan petékből születnek, mint a dolgozó társaik, de többek között „méhpempő diétájuknak” köszönhetően, nagyjából 37%-kal nagyobbak, és harmincszor tovább élnek, miközben szaporodási csúcsidőszakban akár 1500 pete lerakására képesek. A méhanya elsősorban fejlődési és szaporodási időszakban fogyasztja a méhpempőt.

©FreeImages.com/Aleš_Čerin

A méhpempőben több mint 150 biológiailag aktív összetevőt találunk: fehérjéket, zsírsavakat, cukrokat, ásványi anyagokat, nyomelemeket, enzimeket, kofaktorokat, hormonokat, valamint hormonszerű vegyületeket.

A méhpempő összetétele

Számos olyan vegyületet tartalmaz, amely az ember táplálkozásában is létfontosságú. A méhpempő átgondolt és megtervezett összetételű, melynek a pozitív hatásait a jó alapanyag választáson túl, annak százalékos összetételében kell keresnünk. Megtalálhatók benne a mirisztin, a palmitin és a sztearin zsírsavak, a fruktóz, a glükóz, a szacharóz és a ribóz cukrok, speciális fejlődést kódoló MRJP fehérjék, valamint vitaminokban és nyomelemekben is gazdag. Tartalmaz B-vitamin vitaminokat, nyomokban C-vitamint, különböző nyomelemeket (ként, mangánt, nikkelt, kobaltot), valamint hormont, enzim kofaktorokat (biopterint, neopterint), illetve hormonszerű anyagot (acetilkolint, parotint, inozitot). Nincs benne viszont A-, D-, E- vagy K-vitamin. Fehérjetartalma meglehetősen magas: 9 -18%.

Az MRJP-k a méhek által termelt fehérjék családja. A család kilenc proteint tartalmaz, amelyek közül a MRJP1 (más néven royalaktin), az MRJP2, az MRJP3, az MRJP4 és az MRJP5 a méhek által kiválasztott méhpempőben található. Fontos szerepet töltenek be a rovarok kifejlődésében és differenciálásában. Többek között ezek a speciális fehérjék határozzák meg a méhpempő biológiai értékét.

A méhpempő termelése

A méhpempő kinyerése igencsak körülményes, ám megnövekvő kereslet miatt egyre több méhész foglalkozik vele. A méhcsaládokkal történő úgynevezett irányított méhpempő termelése rendkívüli hozzáértést, precizitást igényel, és más méhészeti termékekkel eltérően csak az erre a célra szolgáló eszközökkel oldható meg. A Méhpempő az anyabölcsőkből nyerhető. Anyabölcsőket a méh­család akkor épít, ha különféle okok kényszerítik arra, hogy új anyát neveljen, ezért a pempő terme­lése szorosan összefügg az anyaneveléssel.

Úgy tartják, hogy a méhpempő emberi táplálkozásra való felhasználása történelmi időkre nyúlik vissza, előnyös hatását már az inkák is felismerték, de használták az egyiptomiak és a rómaiak is. Az ősi kínai császárságban többek között a méhpempőnek tulajdonították a hosszú élet titkát, az egyiptomi fáraók papjai pedig úgy használták, mint valami mindenre jó csodaszert, hitték, hogy a méhpempő fiatalnak és gyönyörűnek őrzi meg a fáraót.