Észszerű műanyag-felhasználás nélkül nincs jövőnk

A műanyagnak számos előnye van: olcsó előállítani, könnyű, higiénikusan tarthatók benne az élelmiszereink, tartósak, nem törékenyek.

A vásárlói igények mindig megváltoztatták a piac szerkezetét. Régebben mennyire jó eladási fogás volt a hipermarketekben az ingyen zacskó, és akkor még szinte mindenki örült neki. Még régebben megfelelt az embereknek a csapvíz, és nem hordták haza rekeszszám az üdítőket és vizeket. Azóta már szinte alapvető élelmiszerré vált a palackozott ásványvíz.

Már tudjuk, hogy ezek a kialakult igények nem feltétlenül fenntarthatók, de milyen lehetőségeink vannak?

CO2 kibocsátás szempontjából a visszaváltható üvegekbe történő csomagolás sem feltétlenül környezetbarát. Ezek szállítása, előállítása is jelentős terhet róhat a környezetre és a klímaváltozásra.

Jobb megoldás lenne a komposztálható növényi polimerek használata. Ezek a rémhírkeltéstől függetlenül valóban lebomlók, ugyan nem ipari komposztálókban - azaz alacsonyabb hőmérsékleten - ez a bomlási idő pár év is lehet. Ez nem rosszabb, mint egy 2 cm átmérőjű faág esetén. Ettől még komposztálódás után hasznos, természetazonos biomasszává válnak. (F)

De sajnos nem örülhetünk teljes mértékben, mert nagy mennyiségben való előállításuk nagy termőterületet igényelne, akár az eleve csökkenő fás területek kárára. Addig terjedhet igazán az előnyük, amíg növényi hulladékokat forgatunk erre a célra, és ezzel csökkenthetjük a hagyományos műanyagok mennyiségét.

De megszabadulhatunk-e a kőolaj alapú műanyagoktól, és meg kell-e egyáltalán teljesen szabadulnunk tőlük?

Ekkora népesség mellett nincs módja mindenkinek önfenntartó tanyán élni, élelmiszereink csomagolása, tartósítása, szállítása pedig jelentős probléma lenne nélkülük.

A megoldás az óceáni szemétszigetek és a hulladéklerakók szeméthegyeinek a csökkentésére a megelőzés, az újra felhasználás vagy végső soron a teljes körű újrahasznosítás lenne. A megoldás megtalálása, ezek összehangolt megszervezése pedig sürgetőbb, mint hinnénk.

Egy nemzetközi kutatócsoport becslése szerint a „nagy csendes-óceáni szemétfolt”, amely Kalifornia és Hawaii között lebeg a vízen, mintegy 80 ezer tonna műanyagot tartalmaz. Ez 16-szorosa a korábban jelentett mennyiségnek. A hároméves kutatómunka során kiderült, hogy a műanyaghulladék mennyisége exponenciálisan növekszik, jelenleg több mint Magyarország területének a tizenhatszorosa. (F)

A műanyagok óceáni megjelenéséért nem csak a közvetlenül óceánokba dobott szemét a felelős. Folyók hordalék szállítása és a szél segítségével szinte bárhonnan szennyeződhet. Talán nem számolunk vele, de a kommunális kukába juttatott zacskókat is messzire juttathatja a szél a szeméttelepekről is, így mi Magyarországon is felelhetünk az óceáni szemét-szigetek kialakulásáért.

Összefogással megoldhatnánk a műanyag-problémát.

Hulladék-hierarchia és a műanyagok újrahasznosítása - a hatalom a vásárlók kezében is van

Hulladékhierarchiának a műanyag szeméthegyek csökkentése érdekében kitűzött célok fontosságának sorrendjét értjük. A törvénykezésen kívül a vásárlói befolyásoló erőről se feledkezzünk el, ugyanis a gyártók között végül a vásárlói igény dönti el a versenyt. A vásárlók hatalma jóval nagyobb, mint hinnék. A vásárlói hatalmunkat már a hulladék-hierarchiában is alkalmazzuk!

Hulladék-hierarchia:

1. A megelőzés (prevention) a legfontosabb: azaz hogyan csökkentsük a műanyag-szemét tényleges mennyiségét. A vásárlásainkkal nem mindegy, hogy kiket támogatunk. Válasszuk a kevésbé csomagolt termékeket! Ezzel nyomást gyakorolhatunk a gyártókra a felesleges csomagolások megszüntetésére is. Használjunk saját zacskókat, csomagolóanyagokat a vásárlásainknál! Csak akkor vásároljunk, ha valami tényleg szükséges (pl. ruházat)! Legyünk résen! Nagy üzlet a környezetbarátnak látszani, így pl. a csomagolás-mentesnek tűnő üzletek esetén nézzünk utána az áruk beérkezésének körülményeire! Fontos szempont az is, hogy a nagyobb kiszerelésben vásárolt termékek relatív műanyag felhasználása jóval, gyakran egy nagyságrenddel is kevesebb lehet. Pl. WC-papír, konyhai papírtörlő esetén mindig a sűrűbben tekercselt, nagy kiszerelésű formákat válasszuk. A Ft/db ár szerinti vásárlás megtévesztő, gyakran alig tartalmaz papírt egy-egy tekercs. A legtöbb gyártó szándékosan szellősen tekercseli a termékét, elhitetve a vásárlóval, hogy jó vételt csinál, ezzel óriási felesleges környezet-terhelés jöhet létre a csomagolóanyag túlzott szükséglete miatt, nem csupán a vásárlót ejtik ezzel át. 
2. Újrafelhasználás (re-use) közel annyira környezetbarát, mint a csökkentés. Ilyenek a betétdíjas termékek, mint pl. zöldségládák, italos ládák, rekeszek, stb. Fogyasztói, végfelhasználói szinten jelenleg ez a megoldás nem jelentős sajnos. Elvétve találkozunk ilyesmivel, mint például a szikvíz palackok, tölthető nyomtató-patronok esetén. Díjazzuk vásárlásainkkal az ezeket alkalmazó gyártókat! De ne dobáljuk el műanyagfóbiánk miatt az otthoni nem egyszer használatos műanyagjainkat se! A tartós műanyag tárgyak használata sokkal környezetbarátabb, mint az eldobásuk.
3. Hasznosítás (re-cycle). Ezt segíthetjük elő, ha szelektíven gyűjtjük a hulladékot. Környezeti szempontból a másodlagos nyersanyagként való hasznosítás a legcélszerűbb, ekkor újra műanyag-termék készülhet a szelektíven gyűjtött termékekből. Az egyszer használatos műanyagok csökkentése mellett a teljes körű újrahasznosításuk elsődleges cél lenne. Vásárlóként ekkor is sokat tehetünk. Minden esetben szelektív kukákba helyezzük a megfelelő műanyagokat, és csak szelektíven gyűjthető egyszer használatos műanyagokba csomagolt termékekre költsünk. Figyeljünk a csomagoláson elhelyezett kódokra: például a polisztirol (6-os kód), a pvc (3-as kód) és az egyéb (7-es kód) nem helyezhető el a szelektív kukákban. A gyártók gyakran csak a számokkal jelölik az egyes műanyagok összetételét. Ha megjegyezzük a 367-es számot, akkor tudni fogjuk, hogy mi nem kerülhet a szelektív szemetesbe. Úgy érdemes vásárolni, hogy ilyen kódú műanyagokba csomagolt termékeket meg sem veszünk, illetve azokat a termékeket is mellőzzük, ahol nem tüntetik fel a műanyag kódokat. Szelektíven gyűjthető viszont a kiöblített 1-es PET, 2-es HDPE, 4-es LDPE, 5-ös PP. Persze a lehető legkevesebbet vásároljunk ezekből is. 
4. Egyéb hasznosítás (recovery) Az energetikai hasznosítás a hulladékhierarchia végén található, ezért környezeti szempontból nem tartozik a legjobb megoldások közé. Ide tartozik a hulladékok elégetése fűtőanyagként, ami elsősorban cementgyárainkra, erőműveinkre jellemző. Másik módszer a hulladékégető művekben történő égetés, ahol hőt állítanak elő, vagy elektromos áramot. Ennek a megoldásnak komoly hátránya az égetés által okozott légszennyezés és a másodnyersanyagok elvesztése, illetve az egyéb társadalmi károk. Még szűrők alkalmazása mellett is jelentős a folyamat környezet-terhelése.
5. Lerakás (disposal). Ez segíti elő a szeméthegyek és hulladékszigetek növekedését.

A hulladék-hierarchia utolsó két pontjára érkező műanyagokat érthető okokból nullára kellene csökkentenünk. Ez a saját háztartásunkban sem lehetetlen feladat. Kis lemondásokkal, gyakorlással és odafigyeléssel bárki számára megoldható lenne. 

fotó: ©FreeImages.com/Ismael_Franco

A műanyag hulladék-hierarchia első 3 pontjának teljes körű alkalmazása lehet a jövőnk. Ekkor ugyanis nem nőnek tovább a szeméthegyek, nem nőnek a szemétszigetek az óceánokon, közben megkezdődhetne ezek hatékony felszámolása is. 

A vásárlói igények változnak, és a környezetbarát gondolkodás terjedése nem csupán a gyártókat ösztönzi, hanem világszerte a törvénykezésre is hat. Ha mi igényt tartunk a tartós termékekre, megválogatjuk, hogy kitől és mit veszünk meg, milyen csomagolásban, akkor a piac is kénytelen idomulni. A környezetvédelem ilyen szempontból alulról szervezkedő mozgalom. Vásárlásainkkal szavazunk. Szavazzunk okosan! Más esélyünk még nincs. 

Laczkovich Eszter © Minden jog fenntartva. Copyright by https://www.zoldhaz.info