Szénhidráthiány? Korai halál lehet a szénhidrátcsökkentés ára

A homeosztázis az élő szervezetek alkalmazkodó képessége a változó környezethez. Amíg ezek a változások nem okoznak károsodást, addig tekinthetjük úgy, hogy az adott helyzethez adaptálódtunk. Ha valamilyen tényező ártalmas, akkor ennek mértékét leginkább a szervezetre gyakorolt hatása és a kitettség ideje befolyásolhatja. Ennek függvényében akár maradandó károsodást is szenvedhetünk.

A szervezet reakciói nem jók vagy rosszak, csupán próbálja kivédeni azokat a hatásokat, amiknek kitesszük. Ez sokszor krónikus állapotokhoz is vezethet. Így minden krónikus betegség (mint a pajzsmirigy alulműködés, az autoimmun folyamatok, az érelmeszesedés, az elhízás) mögött táplálkozási hibát is érdemes lehet keresni.

Létezhet szénhidráthiány?

Amíg a világban nem terjedtek el a szénhidrát-csökkentett életmódot hirdető irányzatok, addig könnyelműen kijelenthető volt, hogy kizárólag a fehérje- és zsírsavhiány okozhat gondot. Esszenciális szénhidrát ugyanis nem létezik.

Az esszenciális zsírsav hiánybetegségek létezése például egészen a 1950-es évekig kétséges volt. Ennek az az oka, hogy az omega-6 és omega-3 hiányosságok csak akkor következhetnek be, ha természetellenes volt a táplálkozás. Lehet, hogy a szénhidrátokkal is ez a helyzet?

Sokan zavarodhattak össze attól a manapság gyakran hallott kijelentéstől, hogy a "szénhidrátok rosszak". A szénhidrátok valójában a szervezet legelőnyösebb energiaforrásai, így más energiaforrásokra váltása, mint a szénhidrátszegény étrendek esetén a fehérjére és a zsiradékra, számos kockázati tényezőt hordozhatnak magukban. (F)

Komoly aggodalomra adhat okot, ha a szénhidrátszegény étrendek valamelyikét hosszabb távon alkalmazza valaki. A szövődmények, mint például a szívritmuszavarok, a szívbetegség működésének károsodása, a hirtelen halál, a csontritkulás, a vesekárosodás, a megnövekedett rákkockázat, a fizikai aktivitás károsodása és a lipid rendellenességek mind a szénhidrátok étrendben történő hosszú távú korlátozásával kapcsolatosak. (F, F2)

A tanulmány szerint az ilyen diétát tartók hamarabb meghalhatnak szívkoszorúér-betegségben, sztrókban vagy rákban. (F) Korai halál is lehet a szénhidrát-csökkentett étrend ára. (F)

A Kanada északi felén élő leginkább húsokat, halakat fogyasztó inuit eszkimók átlagéletkora 12-15 évvel rövidebb, mint az átlagos, leginkább nyugati étrendet folytató kanadai lakosoké. (F)

©FreeImages.com/melanie kuipers

Az alacsony szénhidráttartalmú diéta komoly rizikófaktora lehet euthyreoid betegség szindrómának, főleg a szabályozatlan paleolit és ketogén diéták elterjedésével. Sok esetben semmilyen szénhidrátot nem javasolnak, vagy csupán nagyon alacsony szinten.

A napi szénhidrátszükségletet növelik az alábbi tényezők is:

• Szepszis (fertőzés növeli a glükóz szükségeletet)

• Trauma (A strukturális glikoproteinek szintézise és a protein glükoziláció növeli a glükóz szükségletet)

• Cirrhosis (A máj károsodása miatt kevésbé képes szintetizálni glükózt.)

• Krónikus veseelégtelenség

• Pajzsmirigy túlműködés

Az emberi agy, a bélrendszer és a máj testsúlyhoz és egymáshoz mért arányuk egyedi az állatvilágban, és ez döntő fontosságú lehet az energiaforrások energiaként való hasznosításában.

A főtt keményítő, amely a glükóz forrása, nagy mértékben növeli az energia rendelkezésre állását a magas glükózigényű emberi szövetekhez, mint például az agy, a vörösvérsejtek és a fejlődő magzat. Keményítők nélkül feltételezhetően evolúciós értelemben ki sem fejlődhetett volna az egyébként szénhidrátigényes, nagy méretű emberi agy. (F)

Egy nem elhízott ember testtömegének 2%-át az agy, 2,2%-át a máj, 1,7%-át pedig a bélrendszer teszi ki. A főemlősök esetében a testtömegük 0,7%-át az agy, 2,5%-át a máj és 2,9%-át a bélrendszer teszi ki. Az agy az emberi test mindössze 2%(m/m)-át teszi, de ennek ellenére nagyon sok energiát igényel. Egy átlagos emberi agy fogyasztása körülbelül 24W. Ez 2074 kJ energiafelhasználást jelent napi szinten, ami 495 kcal-nak felel meg. Az agy önmagában tehát körülbelül 120 g szénhidrát bevitelét igényelné.

A háromszor nagyobb agy háromszoros glükózigényű, mindeközben a kisebb máj a főemlősökhöz mérten is kevesebb kapacitással tud glükózt előállítani egyéb anyagcsereutakon, például fehérjékből.

Más energiahordozók energiaként történő felhasználása akár extra terhet is jelenthet a szerveinknek.

A fehérjék és zsiradékok nem ideális energiaforrások

Fehérje és ammónia-anyagcsere a májban történik, mint a szintézis és a lebontás. Aminosavak használódnak fel a máj saját fehérjéinek, struktúráinak szintézisére, plazmafehérjék szintézisére és speciális molekulák, úgymint glutation, glutamin, taurin, kreatin előállítására. (F)

A napi aminosavszükséglet nem túl magas, 20-30 g. Egy 70 kg-os férfi endogén fehérje-vesztesége 24 g/nap, ez az abszolút fehérjeminimum. Ennél csak azért van valamivel nagyobb fehérjebevitelre szükségünk, mert a szervezet számára nem tökéletes arányban visszük be az említett funkciók ellátáshoz szükséges esszenciális aminosavakat, de egy egészséges, 70 kg-os, fiatal férfi élettani fehérjeminimuma még mindig csupán 42 g/nap. (F)

A napi 0,8-1g/ ttkg feletti fehérjebevitel inkább előnytelen lehet, mint hasznos. A túlzott fehérjebevitel miatt a máj leterhelődhet, hiszen energiává, leginkább glükózzá kell alakítania azt a feleslegesleget, amire a szervezetnek nincs aminosav formájában szüksége. A glükoplasztikus aminosavak azok, amelyekből a máj glükózt tud előállítani: Ala, Cys, Ser, Gly, Glu, Gin, His, Pro, Arg, Val, Met, Thr, Asp, Asn. Ketoplasztikusból kevesebb van, ezekből a máj ketonokat, zsírtesteket állíthat elő leginkább éhezés vagy energiahiány esetén : Leu, Lys, Tyr, Phe, Trp, Ile. (F)

A máj feladata, hogy fenntartsa a normál vércukorszintet. Ezt a glikogenezis, glikogenolízis, glukoneogenezis és glikolízis megfelelő szabályozásával éri el. Éhezéskor vagy csökkentett szénhidráttartamú diétáknál a máj glikogén lebontással és glukoneogenézissel veszt részt a vércukorszint fenntartásában. A glukoneogenézissel történő vércukorszint fenntartás végül is az izomfehérjék vagy táplálékkal bevitt fehérjék lebontásának terhére történik, fehérjék adják a szükséges aminosav prekurzorokat a glukóz felépítésében. Ez meglehetősen terhelő feladat a máj számára.

Fehérjék lebontásakor a máj az aminosavakról leválasztja az aminocsoportot szabad ammónia formájában. Argináz segítségével az urea (karbamid) felszabadul. A vérből az ureát legnagyobb részben a vese választja ki, így túlzott fehérjebevitel a vesét is terhelheti. A vesekímélő étrend többek között ezért fehérjeszegény.

Az urea kb. 25%-a viszont a bélcsatornába diffundál, ahol a baktériumok ureáza ammóniává és széndioxiddá hidrolizálja. A bélben történő ammónia termelésért a táplálék fel nem szívódott aminosavainak (fehérjeforrásainak) bakteriális dezaminációja is felelős. Ez is nagyobb mértékű, ha a fehérjebevitel magasabb. A máj a portálvérből az ammónia 85%-át ki tudja vonni, de a 15%-a a keringésbe kerül. (F) Tehát túlzott fehérjebevitel esetén ammóniaterheléssel is számolnunk kell, aminek számos kedvezőtlen egészségügyi hatása lehet. (F)

A máj funkciójában történő zavart jelezhetnek például a hipoglikémiás tünetek. Utalhat erre, ha a glikogénraktárak csökkennek, illetve hozzáférhetőségük csökken.

Az átlagos nyugati étrenden a fehérjék mintegy 70-90%-át nem aminosav formában hasznosítja a szervezetünk, ez szénhidrátszegény étrendek esetén jelentősebb mértékű lehet. A máj megterhelése nélkül ezt az energiát például keményítőforrásokból is bevihetnénk, ráadásul olcsóbban. Mj:  A fehérjebevitel drasztikus növelése még testépítés esetén sem szükségszerű, ugyanis ki építene be napi egy csirkecombnyi fehérjét az izmaiba, aminek kb. 30-40 g a fehérjetartalma. Gyakran ennek sokszorosát viheti be egy testépítő. Ez felesleges kiadás és kockázat.

Zsírsav, triglicerid és koleszterin metabolizmus is a májban zajlik.

Az epe egy aranysárga folyadék, melyet a májsejtek választanak ki a májban. Alkotói közül az epesavak a zsírok emésztését segítik elő, azok emulgeálásával, cseppecskékre bontásával, így teszik elérhetővé a bevitt zsiradékokat az emésztőenzimek számára. Az epe termelése, így a hólyagban tárolt epe mennyisége az átlagos étrendi zsiradékbevitelhez igazodik.  Az epe termelődése folyamatos. Számos faj, többek között az ember szervezete is az epehólyagban gyűjti és tárolja ezt az anyagot az étkezések közt, majd étkezés alatt a patkóbélbe bocsátja.

Zsírosabban táplálkozva nagyobb, zsírszegényebben pedig kisebb mennyiségben termelődnek az epesavak. Az átlagos zsiradékbevitelhez való adaptálódásnak köszönhető, hogy egy-egy a szokásosnál jelentősen megemelt zsiradékbevitellel járó étkezés akár hányáshoz, hasmenéshez is vezethet, hiszen a zsiradékok emésztése megfelelő mennyiségű epesavak nélkül nem jöhet létre, így a szervezet gyorsan megszabadulna a nem emészthető mennyiségtől.

A magas zsiradékbevitel tehár növelheti az epe mennyiségét, növelve a máj munkáját. Megnövekedett zsiradékbevitel is a máj további terheléséhez vezethet. Nem véletlen, hogy a májkímélő étrend minden esetben zsiradék- és fehérjeszegény.

A máj egyéb funkciói is sérülhetnek

Véralvadási faktorok szintézise (K vitamin kell hozzá)és a vitamin anyagcsere helye is a máj. Elővitaminból aktív vitaminokat állít elő (A, D, K), Ellát raktározó funkciókat is, például a vasat, a rezet és vért, de a májban raktározódik bizonyos mennyiségű glükóz glikogén formájában. Itt történik a magzati vérképzés is. Egyik legfőbb méregtelenítő szervünk is a máj. Itt zajlik például a xenobiotikumok és hormonok anyagcseréje, lebontása is.

Az Okos Étrend a Facebookon is megtalálható két szinten: az Okos Étrend tanulócsoportban és az Okos étrend HCLF a gyakorlatban haladó csoportban. A haladó csoporttagsághoz szükséges az Okos Étrend alapos ismerete.

Laczkovich Eszter © Minden jog fenntartva. Copyright by https://www.zoldhaz.info